Nyugdíj és időskor
Augusztinovics Mária korreferátor,
az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, előadása:
Miniszterelnök úr, tisztelt Konferencia.
Szerencsére könnyű dolgom van. Holczer Péter a kiosztott írásos tanulmányában van egy-két megállapítás, amivel én szívesen vitatkoznék majd, egy másik fórumon. Itt most erre se idő, se szükség nincsen, mert az itt, szóban elhangzott rövid összefoglalóban csupa olyan dolog van, amelyekben teljesen egyetértünk. Miben is értünk egyet? Elsősorban abban, hogy áttekinthető, hiteles és finanszírozható rendszer kell. Abban is, hogy itt két feladatról van szó. Egyrészt bizonyos rétegek körében a végletes időskori nyomort kell elhárítani, de másodszor gondoskodni kell arról is, hogy az életpálya során munkával keresett jövedelmet helyettesítsük idős korban. És abban is egyetértünk, hogy ez a két feladat ma már egyre kevésbé tekinthető egy feladatnak, mert alacsony a foglalkoztatottság, töredezetteket az életpályák és tulajdonképpen ez az a fő társadalmi kihívás, amelyik a nyugdíjrendszer előtt áll. Holczer Péter gondolatmenetét két ponton egészíteném ki.
Az egyik kérdés, amitben ígérem rövid leszek, hogy 500 milliárd hiányt termel-e a nyugdíjrendszer. Ez később a végén, Péternél is kiderült, hogy nem egészen így van. Tény, hogy a költségvetésnek 2007-ben 500 milliárdot kell betennie a nyugdíjalapba. De ebből tulajdonképpen csak - idézőjelben mondom - 144 milliárd a nyugdíjrendszer által termelt hiány, a többi az olyan hozzájárulás, amivel a költségvetés egyrészt szolgálati időt vásárol, tehát kvázi járulékot fizet a gyes-en, gyed-en lévő anyukák, a korkedvezményes nyugdíjasok számára, és az 500 milliárd legnagyobb tétele az a 300 milliárd, amelyet a költségvetés azért térít meg a nyugdíjalapnak, mert az a munkavállalói járulék a magánpénztárakba folyik. Ez az összeg még éveken keresztül növekedni fog, és hogy ez létezik és növekszik, az senkit nem lephet meg, sem azt, aki dicséri, sem azt, aki szidja, a '97es nyugdíjreformot, hiszen ez pestiesen szólva, benne volt a paklikban és ezt mindenki tudja.
Persze 144 milliárd is sok. Ez a GDP fél százalékát jelenti és ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a nyugdíjrendszer által folyósított járadék és az oda befizetett járulék valamilyen tisztességes számítások alapján összehangolandó, hogy a járulékot nem így, évente kell megállapítani mindenféle aktuális megfontolások alapján, hanem szigorúan azzal összefüggésben, hogy mennyi járulékért, mennyi járadékot lehet kapni, vagy fordítva, mekkora járadékot akarunk és azért mennyi járulékot kell fizetni.
A további kiegészítésem azonban arra a fő kérdésre vonatkozna, amelyet Péter is kiemelt, hogy azt a bizonyos két feladatot, tehát az időskori nyomor elhárítását és a munkával megkeresett jövedelem helyettesítését azt egy pillérben, vagy két pillérben, vagy a kettő közül valamelyiket a kötelező nyugdíjrendszeren kívül oldjuk-e meg.
Nem kívánok előre én sem állást foglalni, bár nem mondhatnám, hogy elfogulatlan vagyok, de megpróbálok tárgyilagos maradni.
Legyünk azzal tisztában, hogy a mi nyugdíjrendszerünk ma igenis munkanyugdíj-rendszer, éspedig biztosítási alapú. Mi a lényege egy ilyen rendszernek? Attól, hogy kinek mennyi szolgálati évet sikerült összeszedni az életpálya során függ az, hogy a keresetének hány százalékát kapja meg nyugdíjként. Ez teljesen rendben van, mert hiszen elvileg a befizetett járulék - ha nem változtatták, nem macerálták örökké a járulékkulcsokat - azzal arányos, hogy ki, hány éven keresztül és milyen keresetet fizetett. Tehát egy ilyen tisztességes munkanyugdíj rendszerben egy egyenes vonal jelzi azt, hogy a nyugdíj hogy függ a szolgálati évektől. Képzeljünk el egy olyan rendszert, amelyben elvileg 55 szolgálati év után jár 100 százalék. Miért? Majd mindjárt kiderül. Az 55 év azonban nem tipikus, nagyon kevesen vannak, akiknek ennyi van - egy pár kósza egyetemi tanár, meg akadémikus. Ami tipikus, az férfiaknál körülbelül 40 év, nőknél még ennél is valamivel kevesebb az öregségi nyugdíjba vonulás korcentruma. Egy ilyen egyenes rendszer, az a 40 szolgálati évnél 73 százalékos jövedelemvisszapótlást adna. Csak ugye ennek a rendszernek az a lényege, hogy a nyugdíj teljesen arányos a szolgálati évekkel. Egyenesen arányos, csakhogy ilyen rendszer sehol a világon nincs. Ennek mindenféle változatai és torzulmányai léteznek. Milyen a mienk, a mi jelenlegi rendszerünk?
Azt látjuk, hogy ez látszólag egy nagylelkű rendszer, és úgymond szolidáris, hiszen a kevés szolgálati évvel rendelkezőknek, akik általában a szegényebbek, a kisebb keresetűek, a valamilyen szempontból hátrányban lévők, azoknak többet ad, a 40 évnél már kevesebbet, és csak a legvégén éri el a 100 százalékot. Tehát látszólag ez egy nagylelkű és szolidáris újraelosztás.
Valójában azonban az is benne van, amit a szakirodalomban perverz-újraelosztásnak hívnak. Tudniillik perverz az újraelosztás akkor, ha nem a gazdagoktól a szegényekhez indul, áramlik, hanem a szegényektől a gazdagokhoz. Mi itt a perverz? Az, hogy 20 szolgálati év alatt nincs semmi. Az alatt nincs nyugdíjjogosultság. Ez azt jelenti, hogy 19 évig lehet járulékot fizetni és nem kapunk érte egy fillér nyugdíjat sem. Persze a 19 év alatt fizetett járulék az felhasználható a 20-nál több szolgálati évet teljesítők nyugdíjának a finanszírozására. Ugyanakkor van ebben még egy nagyon fontos szolidaritási elem és ez a nyugdíjminimum, ami nem a fizetés, nem a kereset százalékában van megállapítva, hanem abszolút összegben, ez ma 27 ezer forint.
Na most ilyen nyugdíjminimum szinte mindenütt van a világon. Hogyan nézünk ki 2013-tól a jelenleg érvényben lévő '97-ben alkotott törvények szerint? Kiegyenesedik a skála. Az, ha kiegyenesítjük a skálát, azt jelenti, hogy 13 százalékponttal csökkenti az induló nyugdíjak szintjét. Úgy hogy nem kell olyan nagyon idegeskedni attól, hogy jelenleg olyan magasak ezek az induló nyugdíjak, ha semmi más nem történik, csak ez a skála életbe lép, zutty lemennek 13 százalékkal
Tehát tulajdonképpen arról van szó, hogy ez a 2013-tól érvényes rendszer kiveszi a szolidaritási elemeket a skálából. Nyugdíjminimum sem lesz, legalábbis arról nem rendelkezik a törvény, hogy 2009 után lenne nyugdíjminimum. Még az a 27 ezer sem.
Ez tehát egy olyan rendszer - és tulajdonképpen ilyenről álmodtunk, ilyet akartunk, ezt szorgalmaztuk a kilencvenes évek első felében - amely tökéletes biztosítási korrektséget nyújt, 20 szolgálati évtől kezdve, onnan fölfelé.
Hát ez látszólag gyönyörű, hogy ilyen korrekt csak éppen van egy kis probléma. Itt van egy kérdőjel. Hogy mi lesz még is azokkal, akiknek nincs 20 szolgálati évük. Ez eddig nem volt nagy baj, mert nagyon kevesen voltak. Nemcsak a korábban nyugdíjba vonultak, hanem a még mostanában és a most következő egy-két-három évben nyugdíjba vonulók között is nagyon kicsi ez az arány. Talán nők között egy kicsit nagyobb, férfiak között elenyésző. Miért? Azért, mert a most nyugdíjba menő generációk még a foglalkoztatás drámai csökkenése előttről az 1990 előtti évekből hoznak magukkal szolgálati éveket általában, legalább húszat, de még többet is. Csakhogy ezeknek a hozott éveknek a súlya egyre csökkenni fog. A probléma egyre súlyosbodni fog. A már említett munkaerő-piaci okok miatt. Tehát általános ma már a nyugdíjjal foglalkozók körében az a vélemény, hogy itt valamit tenni kell. Hát hogy mit, abban már korántsincs ekkore egyetértés. Én azt gondoltam, hogy röviden két különböző megoldást mutatok be.
Az egyik megoldás az, hogy 0 és 20 szolgálati év között van, annak az állam kiegészíti egy minimális szintre.Tehát ennél kevesebb nem lehet senkinek, akkor se, ha nulla, akkor se ha 19 évig dolgozott. Ennek számtalan módja van. Ezt meg lehet csinálni úgy, hogy a járulékon belül maradjon az újraelosztás, az csúnya dolog, de meg lehet csinálni. Meg lehet csinálni úgy, hogy ez egy garantált nyugdíjnak nevezett dolog, amit a költségvetés finanszíroz. Ebben az esetben nincs a járulékból újraelosztás, ez a svéd megoldás. Vagy lehet azt mondani, hogy a munkanyugdíj az munkanyugdíj és a rászorultakról gondoskodjon a szociális védőháló. Ezzel kipasszíroztuk a problémát a nyugdíjrendszerből, de természetesen csak átpasszíroztuk egy másik asztalhoz.
Ami közös akármelyik megoldást választjuk, az, hogy itt az dönt, hogy rászorul-e valaki, vagy nem. Aki rászorul az kap, aki nem szorul rá, az nem kap. Ez olyan igazságosnak, olyan társadalmilag szolidárisnak és tökéletesnek mondott, de valójában nem az. Mert valójában ez igazságtalan azzal szemben, aki 20 és fél évért kap ugyanannyit, mint amennyit 0 évért is lehet kapni. Erre mondjuk azt, hogy akkor ez nem ösztönző. Akkor egy ilyen rendszer nem ösztönöz munkára. Én megmondom őszintén, kicsit kételkedve hallgatom mindig a nagy okfejtéseket arról, hogy a nyugdíjrendszernek mennyire kell munkára ösztönözni, mert én nem gondolom, hogy 20-30-40 éves korukban az emberek azért dolgoznak, hogy majd lesz, vagy nem lesz nyugdíjuk. De azért úgy legkésőbb 50 éves korukban már kezdenek ezen gondolkodni. Amennyire mégis csak van ösztönző, vagy nem ösztönző, ellenösztönző szerepe a nyugdíjrendszernek, ez a rászorultsági elv érvényesítése akármelyik praktikus megoldást választjuk, mindig a kevés munka ellen ösztönöz, mindig az derül ki, hogy 20 évnél kevesebbet nem érdemes dolgozni.
A másik megoldás az, hogy van egy alapnyugdíj alanyi jogon, ami bizonyos életkortól függően jár, és ennek nem muszáj egybe esni semmiféle jelenlegi, vagy máskori kötelező nyugdíjkorhatárral. És felette legyen egy valóban hibátlan, valóban korrekt munkanyugdíj. Ez a második megoldás. Hát itt ez a kék folt ez lenne az alapnyugdíj, amit természetesen, én szerintem nem lehet járulékból fizetni, mert az egyszerűen fából vaskarika. Ezt költségvetésből kell fizetni. Ezzel szemben a fölötte, valóban nullánál kezdődhet a munkanyugdíj. A munkanyugdíjban mondjuk 10 évért is jár valamennyi, 20 évért kétszer annyi jár, mint 10 évért és 40 évért kétszer annyi jár, mint 20 évért. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy megadja az elemi szintű létbiztonságot minden öregembernek és mégis fenntartja a munkanyugdíj teljesen korrekt voltát és ne felejtsük el, hogy kisebb munkanyugdíj, mert ugye itt kisebb a munkanyugdíj, ahhoz kisebb járulék tartozik, tehát kisebb élőmunka terhet jelent.
Mi a feladatunk? Az a feladatunk, hogy legalábbis erre a problémára és még sok másik problémára a feltételeinknek, adottságainknak leginkább megfelelő megoldást megtaláljuk. Hogyan tehetjük ezt? Hogyha sokat dolgozunk rajta, számolunk, beszélünk és főleg gondolkodunk.
Mikorra? Hát biztosan nem 2008-ra, de nem is 2030-ra vagy valami hasonló eszméletlenül távol lévő időpontra. Én nem szeretnék határidő javaslatot tenni a kormány számára, de a 2013 azért egy racionális időpont, mert akkorra valamit úgyis csinálni kell. Az előírt bruttósítás miatt 2013-tól kezdve nagyon sok minden bizonytalan. Az nem maradhat függőben és homályban 2030-ig.
Amit feltétlenül el kellene kerülnünk, az az eszement reformkapkodás, a paraméterek ötletelős változtatgatása a hosszú távú hatások felmérése nélkül, és én nagyon bízom benne, hogy az a kerekasztal, ami most megalakul, előre fog vinni bennünket ezeknek a problémáknak a megoldásában.
Köszönöm a figyelmüket.
Letölthető prezentáció (ppt)
